Hagyma

         Vöröshagyma

(Allium cepa L.)

A vöröshagyma Közép- és Délnyugat-Ázsiából származik. Alakgazdasága Irán, Afganisztán és Türkménia területén a legnagyobb. Innen terjedt el a kertészeti kultúra terjedésével a Föld egész területére. Indiában és Egyiptomban i. e. 1500 évvel már fogyasztották. Görögország és a Római birodalom területén i. e. néhány évszázaddal már szintén ismerték. Közép-Európában az 5–6. században jutott el.

A vöröshagyma elsődleges jelentőségét a fűszerező képessége adja. Az ételek ízesítésére naponként szükséges, ezért egész évi folyamatos ellátásáról kell gondoskodni. A feldolgozóipar hús- és halkonzervek ízesítésére használja, de savanyúság is készül belőle. Szárítmányként való felhasználása is jelentős. Nyers állapotban zöldhagymaként a kora tavaszi időszakban, salátaként viszont az év többi időszakában fogyasztható. Nyersen való fogyasztását erős és tartós illata mérsékli, amelyet allilszulfid-tartalma okoz. Beltartalmi értékei  közül kiemelkedik a C-vitamin-tartalma, melyből a zöldhagymában van a legtöbb. A zöldhagyma a legolcsóbb kora tavaszi C-vitamin-forrásnak tekinthető. Jelentős még szénhidrát-, ezen belül cukortartalma is.

A vöröshagyma fagytűrő képessége nagyon jó. A kikelt csíranövények mínusz 6 °C hideget károsodás nélkül elviselnek. A jól begyökeresedett, fejlett növények (áttelelő vetés, őszi duggatás, anyahagyma őszi ültetése) mínusz 20 °C-os fagyot is kibírnak és jól áttelelnek. A fejletlen áttelelő vetések (szikleveles, egy lombleveles állapotú) növényei viszont kemény teleinken teljesen kipusztulhatnak.